Hőségriadó idején ment ki a RomaPlay Tiszavasváriba, Józsefházára és Szorgalmatosra. Nem új szökőkutat, nem városi párakaput, nem átadószalagot filmeztek. Hanem embereket, akik kannával járnak vízért. Józsefházán, Tiszavasvári egyik leszakadt településrészén a RomaPlay riportja szerint nagyjából kétszáz emberre jut egyetlen közkút. A helyiek arról beszéltek, hogy a víz rossz ízű, elszíneződik, és többen hasmenésre, rosszullétre panaszkodnak. Aki nem meri meginni, palackos vizet vesz. Egy nagyobb családnál ez nem pár flakon ára. A beszámoló szerint havonta akár 60–70 ezer forint is elmehet csak vízre.
A helyieknek ez nem vízügyi szakkérdés. Hanem napi döntés. Megisszák, vagy pénzért vesznek másikat. Akikkel beszéltünk, szinte mind ugyanazt mondták: ha valamivel biztonságosabb vizet akarnak adni a családnak, azért súlyos összegeket hagynak ott a boltokban. Rézművesné az egyik érintett település szegregátumában él. Azt mondja, a gyerekeknek külön veszik a palackos vizet, mert féltik őket. Ők a jövő.
„Ha minekünk megy a hasunk a víztől, vagy bármi bajunk lesz, az már nem érdekel. De a gyerekek a legfontosabbak. Ha nem megyünk be a városba ásványvízért, akkor itt, a helyi boltban kétszáz forintot kell otthagyni két literért. Közmunkásbérből ez elég nehéz. Jogunk lenne nekünk is a tiszta vízhez. Az itteni közkútból sokszor zavaros víz jön” – mondja.
Glonczi László jogvédő szerint ez nem egyetlen település külön baja. Több olyan ügyben nyújtott már be közérdekű adatigénylést, ahol szegregátumban élők panaszkodtak a víz minőségére, vagy sok tucat embernek kellett egyetlen közkútra járnia. Két esetben hatósági vízvizsgálatot is kezdeményezett, ezek magasabb ásványianyag-tartalmat állapítottak meg, miközben a víz egészségre elvileg nem volt ártalmas.
„Sok helyről tudok, ahol hasonló a helyzet, mint Tiszavasváriban. A víz barnás, zavaros, az emberek boltban veszik az ivóvizet, de sokszor már tisztálkodni, mosni sem mernek vele. Ilyen helyeken az önkormányzatoknak lajtos kocsival kellene biztosítaniuk a vizet. Nem járja, hogy az amúgy is szegény embereknek még ásványvízre is költeniük kell” – mondta.
Józsefháza ügye nem most került elő. A tiszavasvári önkormányzat saját tájékoztatása szerint Tiszavasvári 12 300, Szorgalmatos pedig közel 720 lakosának megfelelő minőségű ivóvízzel való ellátása „több éve komoly gondot okoz”. A dokumentum azt is leírja, a nyersvíz vas-, mangán- és ammóniatartalma magas, a meglévő tisztítási technológia pedig nem képes a teljes vízigény kielégítésére.
A csövek állapota sem mellékes. Ugyanez a tájékoztató írja, hogy az ivóvízhálózat azbesztcement gerincvezetékeinek túlnyomó többsége az 1960-as években épült, a teljes, 88 kilométeres vezetékszakasz pedig kora és anyaga miatt kockázatosnak tekinthető. A hivatalos szöveg szerint ez rendszeresen kifogásolt vízminőségi problémákhoz, például elszíneződéshez vezet.
Van projekt is. Nem kicsi. A nagy javítást már elnevezték, beárazták, betervezték. Tiszavasvári és Szorgalmatos ivóvízminőség-javítására több mint 757 millió forint jut. Lesz új víztisztítási technológia, kútrekonstrukció, víztorony-felújítás, hálózati mosatás, és 115 millió forintnyi vezetékkiváltás is szerepel a csomagban.
Ez mind jól hangzik papíron. Csak a közkútnál nem lehet papírból inni. A projekt zárását 2028 tavaszára tervezik, a családoknak viszont ma este is vizet kell adniuk a gyereknek.
A szabolcsi víztérképen Józsefháza nincs egyedül. Tiszaeszláron külön ivóvízminőség-javító projekt futott, 442 107 287 forintos elszámolható összköltséggel. A Demecser, Kék, Gégény és Székely településeket érintő projekt leírása még nyersebb: a kitermelt nyersvíz vas-, mangán-, ammónium- és arzéntartalma is meghaladta az ivóvízminőségi határértékeket, a kimenő víz mangán- és ammóniumtartalma pedig rendszeresen határérték felett volt.
Szamosangyaloson egy 2026-os kormányhivatali irat szerint a vízműkútból vett vízminta ammónium, vas és mangán tekintetében volt kifogásolt, miközben a bakteriológiai vizsgálatok alapján a víz ivóvíz minősítésű volt.
Gyula bácsi nem roma, de egy Mátészalka környéki telepen él. Nem papírokat mutat, hanem emlékszik. Azt mondja, még huszonévesen ő is dolgozott olyan csövek lefektetésén, amelyek ma is a föld alatt vannak. „Akkor azt mondták, ötven évre szólnak. Hát az az ötven év letelt” – mondja.
Szerinte Szabolcsban sok településen ugyanaz a történet ismétlődik. Régi azbesztcement vezetékek, elöregedett hálózat, csőtörések, zavaros víz. Volt vízügyes ismerősei szerint ebben a pénz is benne van.
„A nálam okosabb volt munkatársaim azt mondják, ez tiszta matematika. Ha a vízdíj alacsony, abból fenntartani is nehéz a hálózatot, fejleszteni meg pláne. A rezsicsökkentésnek is megvan a nyoma. Nem a föld felett látszik, hanem a csövekben” – mondja Gyula bácsi.
A Víz Koalíció számai elég nyersen mutatják, milyen állapotban van a rendszer. 2023-ban majdnem 94 ezer meghibásodást jegyeztek fel az ország vízhálózatán. Ez napi 257 eset. Miközben a csövek toldozva-foldozva dolgoztak, a víz több mint ötöde el sem jutott a fogyasztókhoz: 20,48 százalék egyszerűen elveszett a hálózatban.
A kérdés most nem az, hogy 2028-ra lesz-e új technológia. A kérdés az, hogy addig mi történik azokkal, akik ma is közkútról hordják az ivóvizet. Lesz-e lajtos kocsi hőségriadó idején? Lesz-e több vízvételi pont? Ellenőrzik-e rendszeresen a közkutak vizét? Kapnak-e segítséget azok, akik gyerekkel, idősen vagy betegen cipelik a kannákat?
Fotók: RomaPlay,
